Sziasztok!
Meghoztuk a következő részt.
Örülünk annak, hogy a rendszeres olvasóink gyarapodtak, de nagyon elkeserít mind a kettőnket, hogy nem kaptunk 4 kommentárt.
Reméljük, hogy a mostani részhez többet kapunk.
Ezt a részt R.S-nek és Wyyy-nek küldjük!
Jó olvasást.
Csók, puszi, pá, szeri, cupp
Gizmó és Cukorfalat

4.

Kira és Gina még mindig lefagyva állnak a bolt ajtajába és nem tudják eldönteni, hogy a képzelő erejük játszik velük, vagy tényleg azt látják amit.
- Kira… Kira, te is azt látod, amit én?
- Nem, mert te mit látsz?
- Hát… pont azt.
- Én is pont azt látom.
- Lányok, eszem a zúzáitok micsoda értelmes megnyilvánulásaitok vannak.
- Ezt nem hiszem el. Ilyen nincs.
- Úristen… úristen…úristen Kira!
- Ne úristenezzél már itt nekem.
- Álmodom vagy tényleg ők azok?
- Na, lányok gyertek, bemutatlak titeket a nagyon cuki nagyon culáknak.
- Regi te ismered őket? – kérdezi a két lány egyszerre.
- Igen, de mindent a maga idejében. – válaszol Regi és már húzza is a két lányt a fiúk felé.

Július harmadika reggel hét óra Regiéknél

- Oooollliiivvééééééééééééééééééééééééééééérrrrr! Azonnal pattanjál ki az ágyból! Ne kelljen már még egyszer szólnom.
- Mit makogsz? Mit akarsz tőlem hajnali hétkor?
- Hát nem azt, hogy töröld ki a fenekem selyempapírral, hanem, hogy végre kikászálódj az ágyból és összeszedd a srácokat.
- De nem azt mondtad tegnap, hogy délre kell ott lennünk?
- De azt mondtam, de nektek több ideig tart öltözködni, mint egy menyasszonynak, úgyhogy induljál.
- Jól van, haladok.
- Most az egyszer csináld azt, amit mondok, mert, amit kitaláltam az miattatok van.
- Oké, sajnálom.
Oli szépen lassan megcsinált mindent, amit a húga mondott neki, miközben Regi, mint egy tornádó rohant végig a házon és a következő pillanatban már otthon se volt.
Oli beszállt a kocsiba és már ment is a srácokért.

- Hé, skacok! Ki az ágyból! – löki be a szobaajtót Oli.
- Haver, mi a f****omat keresel itt ilyenkor? – kérdi Levi, aki éppen csak felnéz a takaró alól.
- Jó a szó tesó! – fordul a fal felé Ben és a fejére húzza a takarót.
- Oli, húzzál vissza és aludjál egyet. – motyogja Bence.
- Na, keljünk fel, ha már ilyen korai ébresztést kaptunk. – mondja Levi miközben kiesik az ágyból.
- Keljél, ha akarsz, de én még aludni akarok. – mondja Ben.
- Mi van, Tán megint a barna hajú csajszival akarsz álmodozni? – kérdi piszkálódva Levi.
- Jaj, már megint ezzel jössz? – fordul a fiúk felé Oli, mert ő közben ruhák után dúrja a szekrényt.
- Hát, igen, mert mióta csak eljöttünk Szegedről róluk fossátok a szót. – okoskodik Levi.
- Ez nem is igaz. – tiltakozik a két érintett.
- Dehogynem! Te is egyfolytában csak a szőke csajról álmodozol. – mutogat Levi Oli felé.
- Jól van, haladjunk már, Ne húzzuk az időt, mert kíváncsi vagyok a húgod meglepetésére. – csoszog ki a fürdőszobába Bence.
A délelőtt hamar eltelt, mert a srácok a hülyeségeikkel lefoglalták egymást, de ahogy közeledett a dél egyre izgatottabbak lettek.
- Gyerünk! Haladjunk már! Már elmúlt dél és még nem vagyunk ott! – sürgette a többieket.
Alig múlt el fél egy amikor a négy fiú berobbant a Csaba Centerbe. Alig tesznek meg pár lépést Bennek és Olinak egyből megakad a szeme két ismerős arcon…

- Fiúk, látjátok, amit mi látunk? – hitetlenkedik Oli.
- Miért? Hun? Mit kell látni? – néz körbe Levi.
- Hát, nem böki ki a szemedet? Ott állnak előttünk, ha csak nem képzelődünk. – mered előre nagy szemekkel Ben.
- Héé, srácok, teljesült az álmotok. – szórakozik Levi.
- Fiúk. – kezdi komoly hangon Bence – Hacsak nem káprázik a szemem, akkor komolyan mondom a két csajszi mögött az ott a mi „Szöszink”
- Ezek felénk tartanak???!!! – vékonyodik el a hangja az egyik álmodozónak.
- Jaj istenem! Jaj, istenem! Mi lesz? Mi lesz? – visítozik Levi és mikor megfordul a három lány csodálkozó tekintete mered rá.

- Hello srácok. Látom nem ismeritek az órát. Na mindegy. – veszi át a szórt Regi a döbbent arcok láttán. – Fiúk ismerkedjetek meg még jobban, ha már az első találkozásnál a névig nem jutottatok el. Ez itt Kira. – rántja magához közelebb, de akkora lendülettel, hogy a csúszós tornacsukával tovaszáguldva megint a rózsaszín nagyon cuki nagyon cula karjai közé esik.
- Üdv ismét itt. – mosolyog le Ben Kirára.
- Nálatok Szegeden, így üdvözlik az emberek egymást, mert ha igen, akkor többet megyünk Szegedre. – kötözködik Levi a vörösödő Kirával.
- Igen, de csak a kiemelt személyeket. – süti le a szemét.
- Na ezt jól megkaptad. – szól oda Bence Levinek.
- A másik jó madár pedig Gina. –húzta közelebb a lányt, aki még mindig ott állt és nézte a szőke herceget.
- Úgy látom hamar eljött a legközelebb. – mosolyog a szőkére Gina.
- Lányok, ők itt a meglepetéseim. Bence, Ben, Oli és Levi. – mutat körbe a srácokon.
- Te, te vagy? – kérdezi csodálkozva Oli.
- Igen, én, én vagyok. – válaszolja Gina.
- Téged kéne feleségül vennem?
- Asszem… ja. – mondja Gina miközben Regi és Kira összemosolyognak.
- Hé, haver miről maradtunk le? – kérdi Levi.
- Regi, hogyan kerítetted elő ezt a két leányzót? – értetlenkedik Bence.
- Onnan, hogy a két leányzó is blogol, akárcsak én és nagyon jó barátnők vagyunk és a múltkor a szegedi kis kalandotok után ti is ők is beszámoltatok egymásról. Így mikor ti – mutat a fiúkra – beszámoltatok róluk, tudtam, hogy a lányokról – mutat Ginára és Kirára – beszéltek.
- Akkor ezért ugráltad körbe a házat, úgy, mint egy kenguru. – vág közbe Levi.
- Ez azért durva. Még mindig alig hiszem el. De hát csak igaz. – érinti meg Kira karját Ben, mintha meg akarna bizonyosodni, hogy a lány nem válik levegővé.
- Jaj, oda ne rohanjak – játssza az eszét Levi.
- Hát ne is. – válaszol Kira.
- És akkor most hogyan tovább? – kérdi Oli.
- Nem tudom. – felelik egyhangúan.
- Hé, lányok a múltkor megígértétek, hogy meghívhatunk titeket valamire.
- Kiraa, ugye arra gondolsz amire én?
- Hát van egy olyan érzésem, hogy nem ugyan arra gondoltok. – viccelődött Regi.
- Szerintem Gina, ha te is a jégkrémre gondolsz, akkor ugyan azon jár az agyunk.
- Ott a pont.
- Jaj, lányok ti már megint enni akartok?!
- Nem már megint, hanem még mindig. – vág vissza Kira.
- Akkor nyomás. – indul el Ben.
- Mit akartok ti már nyomni? – mondja Levi perverz vigyorral az arcán.
- A képedbe egy hatalmasat. – löki meg Oli.
- Húh, de félek. – Bújik Levi Gina háta mögé.
- Megpróbálhatlak elrejteni, de nem hiszem, hogy sikerülne. – mondja nevetve Gina.
- Így maradtok? – kérdi Oli mosolyogva Bentől.
- Vigyelek vagy jössz a saját lábadon?
- Ööö.. asszem a második verziót választom. – néz fel Kira Benre.
- Semmi akadálya. – engedi el a lányt nagy erőfeszítéssel Ben.
- Max egy méter távolság lesz köztük. – súgja oda Regi Ginának.
- Szerintem annyi se. – súgja vissza Gina.
- Ti mit sugdolóztok? – robban közéjük Kira.
- Áh, semmiről. Csak megbeszéltük milyen jégkrémet választunk.
- Így van.
- Aha, ismerlek titeket! Tudom, hogy valamiben sántikáltok.
- Mi? Soha! Hogy gondolhatsz rólunk ilyet? – kérdi pimaszul vigyorogva Gina.
- Gina, azt a perverz gondolataidat… - kezdi Kira aki megindul barátnője felé, aki rögtön beugrik Oli és Levi közé és elbújik Oli háta mögé.
- Nekem nincsenek perverz gondolataim. – kukucskál ki Gina a srác háta mögül.
- Aha, azért bújtál el.
- Ez csak elővigyázatosság.
- Na, jól van lányok. Irányuljunk meg jégkrémet enni. – szól közbe Regi és elindul jégkrémet venni, a többiek pedig követik.

Sziasztok!

Meghoztuk a frisst.

Mivel már 6 rendszeres olvasónk van, amit nagyon szépen köszönünk, örülnénk, neki, ha legalább 4 kommentárt kapnánk.

Cserébe hamarabb megkapjátok a következő frisst.

Reméljük ez jó ajánlat.

Csók, puszi, pá szeri, cupp

Gizmó & Cukorfalat

3.

1 hét múlva

A buszmegállóban Gina türelmetlenül toporzékol, hiszen már csak 5 perc van a busz indulásáig, de Kira még sehol. Következő pillanatban a most érkező helyijáratról Kira robban be, mint valami hurrikán és rohan a várakozó barátnője felé.

- Ennél pontosabban már nem is érkezhettél volna.

- Jól van no, lekéstem az előző buszt.

- Na, gyerünk már, rég bent áll a busz, csak ránk várnak.

A két lány már a hetes busszal elindult Csabára, de mindketten olyan kómásak voltak, hogy még ki se értek Szegedről, de már aludtak.

Reggel Gina már fél hatkor fent volt, de csak azért, hogy normálisan be tudja fonni a haját, hogy ne legyen melege annyira egész nap. Felvette a kedvenc szürke topját, amit Kírával vett akkor, amikor találkozott azzal a helyes szőke sráccal és a haverjaival. Hozzá a farmer miniszoknyáját és a kedvenc rózsaszín kék magasszárú tornacsukáját. Mire végzett negyed hét lett, gyorsan megette a szokásos müzlijét és indult, hogy elérje a helyi járatot, ami kiviszi a buszállomásig, ahol Kírával találkozik.

Reggel Kirának húsz perc kellett, hogy kikászálódjon az ágyból. Aztán még negyed órát rohangált kómásan a házban normális ruha után. Végül sikerült előkotornia a kedvenc világoskék topját, amit Ginával együtt vett. A ruhaszárítóról lekapta az épp megszáradt farmer miniszoknyáját, közbe meg magába tömött egy kakaós csigát. Anyja csak figyelte, ahogy fel-alá rohangál ide-oda. A táskájába belevágdosta az összes szükséges cuccát, utoljára még beesett a fürdőszobába a tükör elé, hogy ellenőrizze minden rendben van-e és már rohant is ki a házból a buszra, hisz már így is lekéste az előző buszt.

A két lány arra ébred, hogy csörög a telefon. Mind a ketten a sajátjuk után kotorásztak, de aztán Kira rájött, hogy ez nem is az ő csengőhangja, így visszahuppant a székre, szunyókálni, míg Gina az anyukájával telefonált.

- Igen anya… még a buszon… asszem Békéscsabán… igen anya, vigyázok magamra… jól van… igen…(még tíz percig)…én is … szia.

- Kira, kellj föl!- nyaggatja Gina a barátnőjét.

- Hagyjál már, aludni akarok!

- Nem, Kira, te fel akarsz ébredni! Mert mindjárt ott vagyunk. Szóval haladjál! –rázza meg.

- Hun vagyunk? Miről beszélsz?

- Hun lennénk, csezd meg?! Fönn ülünk a buszon és most álltunk meg és már látom is Regit, úgyhogy emeld meg a formás popódat és induljál!

- Mér nem szóltál hamarabb? Mire várunk még?

- Arra Mucikám, hogy lekászálódj előttem a buszról.

- Kira, hova mész? – ordít Regi a lányoknak kalimpálva.

- Jajj, szia Regi! – vált irányt Kira és a barátnőjét kezdi fojtogatni szoros ölelésével.

- Kira, nehogy megfojtsd nekem Regit! – ér melléjük Gina, és ahogy Kira elengedi Regit, ő is a barátnője nyakába ugrik.

- Hogy utaztatok csajok?

- Hát nem tom, mert aludtunk.

- Szóval, mit szeretnétek ma csinálni velem? – vigyorog Regi a lányokra, hogy végre együtt lehetnek.

- Gina, ki ne ejtsd a szádon azt a szót! – figyelmezteti Kira a barátnőjét.

- Kira, lécci, lécci, ne csináld ezt!

- A Csaba Centerbe még úgy se voltál! – böki oldalba Regi Kirát és közbe Ginára kacsint.

- Kettő egy ellen? Ez nem ér! – fonja karba a kezét Kira.

- Na, de Kira! Az én kedvemért! – nyöszörög Gina.

- Már megint, miért vagyok ilyen jó?! – forgatja a szemét Kira és belekarol a két lányba.- Na merre van a Csaba Center? – nevetik el magukat mindhárman Kira kérdésére.

A három lány végig fecsegte az utat. Minden témáról beszéltek, ami csak az eszükbe jutott.

Regi nagyon örült annak, hogy a két lánnyal töltheti a napot, de nagyon odafigyelt arra, hogy ne nagyon lehessen észrevenni rajta azt, hogy mennyire is izgatott a délután miatt, hiszen a két lány nem tud arról a találkozóról, amit titokban szervezett.

Ginának, miközben szófosása van minden témában, a gondolatai már a pláza körül forognak, mert ezelőtt még nem járt a Csaba Centerbe, csak hallott róla és a hírek szerint igazán klassz hely.

Kirának, szintúgy, mint a másik két lánynak, szófosása van, de ő közben azon imádkozik, nehogy Ginára megint rájöjjön, az a vásárlási mániája, ami otthon is szokott, amikor a Szeged Pláza közelében vannak.

A lányok szépen lassan sétálgattak, hiszen minden percet ki akartak használni, amit együtt tölthetnek, de így is hamar odaértek, amire számítani lehetett az meg is történt. Ginának rögtön megtetszett a hely a két pedig csak mosolyogni tudott Gina viselkedésén, ahogyan hatalmas szemekkel, amikben a rajongás látszott szépen lassan sétált egyre közelebb és közelebb a bejárathoz.

Mire Kira és Regi is besétálnak, addigra Gina már a C&A-ben keresi a megfelelő méretű, színű, mintájú, és fazonú ruhákat. 20 percig válogatják a szebbnél szebb, fodrosabbnál fodrosabb rucikat, de valahogy nem találták a tökéleteset.

- Mond csak Regi. Van ebben a hatalmas plázában Jeans Club? – kérdezi Gina miközben sétálnak az üzletből kifelé.

- Azt hiszem van, de az az első emeleten van.

- Akkor gyerünk oda. Ott biztos találunk valami jót.

Így a három lány nevetgélve indul az első emelet felé, ahol az utuk a hőn szeretett Jeans Club felé vezet. Itt eltöltenek legalább harminc percet és mindhárman két-két felsővel lettek gazdagabbak.

- Lányok. Nem lehetne inkább mást csinálni, mint vásárolni? – kérdi Kira mielőtt Gina kinézné a következő helyet, ami a lánynak maga lenne a pokol.

- Jaj, Kira, ennyi után kidőlsz? Pedig a múltkor már egész sokáig bírtad.

- Igen, Cukorfalat, de a múltkor is csak azért „bírtam”, mert magad után rángattál.

- De akkor mit szeretnél? Tán enni? – húzza fel a szemöldökét Regi mosolyogva.

- Nem! Vagyis azt majd később! Most inkább… nem is tudom…

- Na, látod, ezért megyünk a következő üz…

- Meg van! Moziba megyünk drágáim! – szakítja félbe Kira Ginát.

- Okés, ez nem is rossz ötlet! De mit nézünk meg?

- Jajj, Regi, gondolkozz. Mit szeretünk mind a hárman és most adják?

- A… Toy Story-t 3D-ben? – kuncog Regi.

- Te selejtlány, az Eclipset!

- Jajj, Kira, de okos vagy! Jújj, de szeretlek!- ugrik Gina barátnője nyakába. Hisz már rég meg szerette volna nézni azt a filmet.

- Na húzzunk lányok, mielőtt lekéssük.

Épp odaértek a film kezdete előtt. Vettek colát és popcornt, hogy legyen mit kidönteni Kirának. A legjobb helyet kapták ezzel is nőt az egójuk. A filmet végig pofázta Regi és Kira, Gina nem győzte őket csitítani, de közbe Ő is magyarázott. A film végén lassan és elnyomorodva támolyogtak ki a folyosón. Kira az első padra lehuppant.

- Ez fárasztó séta volt.

- Egy fél folyosót jöttél te szerencsétlen. – forgatja a szemét Gina Kira lustaságán.

- Szerintem jó film volt, főleg, hogy veletek nézhettem meg! – öleli át a két lányt Regi.

- Olyan izgatottnak tűnsz! Miről maradtunk le? Tudod jó, hogy ismerlek, na, ki vele!

- Áhh, Kira! Hogy ismerhetsz így? Igen izgatott vagyok és hamarosan meg is tudjátok miért. Ezt cserébe azért kapjátok tőlem, mert így szerettek, és mert miattam elutaztatok eddig.

- Ó, Regi, tudod, hogy Kira nem bírja a titkokat és hát én se, szall nyögjed.

- Nem, lányok, nem adom be a derekam.

- Nem is a derekad kell nekem, hanem, hogy mitől vagy izgatott. – kuncog Kira.

- Na menjünk kajálni! Tudom Kira, hogy éhes vagy, Gina meg te bármikor tudsz zabálni, úgyhogy gyerünk.

- És mikor tudjuk meg? – csak nem hagyja rá Gina a kérdést.

- Hamarosan.

- Ahj, ez nem ér, tudod, hogy a hasunknál fogva lehet minket vezetni. – sóhajtozik Gina.

A két lány végül úgy dönt, ráhagyja egy kicsit a dolgot Regire, legalább míg megkajálnak. A földszintre menet elmentek egy csapat srác mellett. Gina és Kira egyből végig mérte a fiúkat, de mikor látták a négy nagyon cuki nagyon cula srác nincs közöttük, egyből elkomorult arccal sétálnak tovább. Az utóbbi időben mindkét lánynak mindenről a négy fiú jutott eszükbe. Nem értették, hogyan fogták meg őket a fiúk. Álmukban az újabb találkozást képzelték el újra meg újra. Ahogy elfordították a fejüket a csapat srácról és összenézve szomorúan elmosolyogtak. Regi ezt végig nézve magabiztosan elmosolyodott, hogy milyen jó ötlet volt a bekövetkező találkozás…

Fél óráig tartó választás után végül sikerült megtalálni a megfelelő ebédet, így az egyik asztalnál nevetgélve elfogyasztották. Mind a három lány mesélt egy kicsit a családjáról. Az étteremből kifelé menet Kira hirtelen megállt. A másik két lány meglepődve fordult felé, főleg Regi, hogy ugyan mit láthat, de ő sehol nem látta a meglepetést.

- Most meg mi van? – néz Gina türelmetlenül Kirára.

- Mit látsz? Mi a baj? – néz körbe Regi.

- Deichmann.

- Hogy mi? – néznek rá a lányok.

- Deichmann. Magyarul cipős bolt. – mutat Kira a másik oldalon lévő üzletre. – Eddig, ti rángattatok engem mindenhova, most ide miattam megyünk be. – indul el a két lányt félre lökve az útból. Regi és Gina egymásra néznek nagy szemekkel, összenevetnek, majd Kira után rohannak.

- Hát te lány, nem vagy normális. – karol bele Gina Kirába.

- Azt hittem, hogy valami mást látsz. – kuncog idegesen Regi.

- Keresek magamnak egy sárga cipőt és ebben segíteni fogtok. – néz rájuk komolyan Kira majd hangosan elneveti magát.

Mindenki talált a másiknak cipőt: Gina kiszúrt egy sárga magas sarkút Kirának, míg Kira egy pirosat Reginek, Regi pedig egy feketét Ginának. A három mázlista pont talált a saját méretében így húsz perc alatt, nagy boldogságban léptek el a pénztártól mikor Gina és Kira lefagyott. Regi arra pillantott amerre ők is és meglátta a lányok meglepetését…

2

- Na, még mindig utálsz plázába menni?

- Plázába járni igen. Csak a helyes pasikat nem akik a plázában vannak!

- Ha már azt hazudtuk a fiúknak, hogy fontos telefonhívást várunk,akkor hívjuk fel Regit és újságoljuk el neki ezt a fantörpikus napot.

Píííííííí,pííííííí…

- Na, mi van lányok? Miújság van?

- Hát van miről mesélni!

- Na, mondjátok már! Halljam azt a csodálatos napotokat!

- Az egész elég fosul indult, mert ez a hülye lány elrángatott a plázába. Aztán végig rángatott az összes üzleten, így a lábaimat már alig érzem. Majdnem kiraboltunk egy bank automatát, de aztán rájöttünk, hogy csak megfutamodtunk volna,így leültünk enni,mint mindig,ahogy azt már megszokhattad. Utána pedig jött a nap fénypontja!

- Gimzó felvilágosított róla hogy négy nagyon cuki nagyon cula srác már vagy egy órája les minket! Ez az IQ bajnok elindult, hogy visszavigye a tálcáját, de hát szokásához híven hát persze hogy elejtette.

- Hát gratulálok Kira, nagyon profi vagy!

- Ezt eddig is tudtuk!

- De a legjobb benne, hogy a következő pillanatban a négy srác már ott is voltak,hogy segítsenek rajta.

- És hogy hívják a négy nagyon cuki nagyon cula srácot?

- Hát odáig nem jutottunk el!

- Jó, nem tudjátok a nevüket,de akkor hogy néznek ki?

- Hárman minimum két méteresek voltak, a hajuk színe másmilyen volt; rózsaszín, szőke, kék és barna,és rohadt jól néztek ki…

- Biztos a kék volt a legédesebb!

- Nem, mer a szőke!

- Nem, mer a rózsaszín!

- Látom, egy véleményen vagyunk!

- Jó, ezen most ne vesszünk össze! Szeretnétek még találkozni velük?

- Hát persze,ez hülye kérdés!

- Mindjárt gondoltam…

- Mondtam én, hogy ma kell plázába menni!

- Na, jó most az egyszer nem bánom, hogy elrángattál!

A lányok még félórát trécseltek Regivel, és akkor még sose gondolták volna, hogy a kívánságuk még egyszer valóra fog válni…

Regiéknél:

Regi azon gondolkozik, hogy akikről a lányok beszámoltak, azok ugyanazok a srácok e mint akiket ő ismer. Erre a következő pillanatban kivágódik az ajtó és hangos nevetés hallatszódik. A következő percben megjelenik Levi és Bence, akik hangosan röhögnek Oli és Ben bús ábrázatán.

- Mi történt srácok?

- A két fiútól kérdezd. – makogja Levi a nevetés közben, Olira és Benre mutatva.

- Oké, akkor meséljetek ti ketten,hogy miért is vagytok ilyen feltűnően szomorúak!?

- Hát az úgy volt, hogy átugrottunk Szegedre pár papírt elintézni és megéheztünk, és a pláza volt a legközelebb, így beugrottunk oda enni. Nagyba kajálunk és megláttunk két csajt az egyik boltnál, éppen a szőke hajú győzködte a barna hajút hogy menjenek be, és olyan hangzavarral csinálták ezt,hogy a fél pláza őket figyelte.

Reginek beugrott a két lány viselkedése és elmosolyodott.

- Gondoltuk, hogy megvárjuk mi sül ki belőle.

- Gondoltuk, persze?! Ti akartatok nagyon ott maradni! – szól közbe Levi.

- Fogd már be a pofád! – néz rá szúrósan Ben.

- Na, szóval ott tartottunk – folytatja Oli. – hogy a szőke csak rábírta a másikat és bementek és félóra múlva kimenekült a barna a szőkével a sarkában kétszerannyi csomaggal a kezükben, mint amennyi előtte volt náluk.

- Aztán nagy vihogások közepette elindultak enni, pont felénk! – húzódik mosolyra Oli szája.

- Leültek enni és a barna hajú csaj kiszúrt minket, a fejével felénk bökött, és azzal a lendülettel el is indult a tálcájával, de a következő percben a tálca már a földön volt, a barátnője pedig szakadt a röhögéstől.

- Ismersz minket Regi, milyen segítőkészek vagyunk, ezért rohantunk segíteni.

- Ja, ti meg a segítőkészség!

- És aztán odamentünk, de addigra már összeszedték a kiborított cuccokat…

- De ezek milyen hülyeségeken tudnak vitázni! Jót röhögtünk, azon, amit a lányok műveltek. – vág egymás szavába Ben és Oli.

- Vettünk a bátorságot, hogy meghívjuk valamire őket!

- Ja, ahhoz képest nekem kellett megszólalni!- nevet Levi.

- Ugyan fogd már be,nem te zúgtál bele abba a két csajsziba, hagyd meséljék el ők!

- Hagyjál már, nem zúgtam bele!

- Fogd be, hülyeségeket beszélsz!

- Jól van, fiúk nem kell tagadni! Na, meséljetek tovább!

- Na, akkor ott tartottunk, hogy miután meghívtuk őket sajnos sürgős dolguk akadt.

- Bezzeg azt nem meséled el, hogy a karjaid között kötött ki, - mutat Benre – és te meg még a tálcáját is visszavitted! –mutat Olira.

- Na, fiúk még az én tálcámat se szoktátok visszavinni!- szólal meg röhögve Regi.

Erre a mondatra mindkét fiú fejét elönti a vörös szín.

- Na, srácok már megint pirultok! Jól megy a hajszínetekhez! – vihog Levi.

- Na, most már tényleg fogd be, mert baj lesz!- kiállt fel egyszerre a két fiú.

- És akkor most mért vagytok szomorúak? – kérdi Regi.

- Mert nincs rá esély, hogy találkozunk velük valaha is!

- És ha lenne rá lehetőség találkoznátok velük?

- Hát persze ez nem kérdéses!

- Hát persze!- kiállt fel hirtelen Regi és felszáguld a szobájába. Az asztalhoz érve feltépi a naptárát és megkeresi, mikor van a napja, hogy Gina és Kira megérkezik Békéscsabára. Július 3 be van karikázva óriási szívecskével jelölve.

- Ez az! - ugrik egyet sikítva és már le is száguldozik vissza a fiúkhoz.

- Na, srácok! – lihegi ledobva magát a kanapéra. - Július harmadikára van egy kis meglepetésem, úgyhogy szépen mindannyian ráfogtok érni!

- Jajj, már megint milyen hülyeséget találtál ki?! – néz rá Levi.

- Az legyen az én dolgom, ti csak érjetek rá!

- De hát az jövő hét szombat!

- Pontosan, előre szóltam, úgyhogy itt legyetek! – mondja a fiúknak Regi, miközben a telefonján írj a lányoknak az SMS-t,hogy július harmadikán jöjjenek.

Eközben Kiráéknál:

Kira épp a fürdőszobájában vasalja a haját, és készül az esti bulira ahova az osztálytársai rángatták el. Amikor a telefonja SMS-et jelzett. Látta, hogy az üzenetet Regi küldte és az utazásuk dátuma van benne, így gyorsan összecsapva ment az anyjához, hogy engedélyt kérjen.

- Na, szóval anya az a helyzet, hogy július harmadikán ne leszek itthon!

- Mi az, hogy nem leszel itthon? Nem azt beszéltük meg múltkor, hogy kéred és nem bejelented?

- Ugye elengedsz Ginával Békéscsabára jövő hét szombaton? – néz az anyjára boci szemekkel.

- Két lány egyedül egy nagyvárosban? Ami ismeretlen is számukra? Normális vagy kislányom?

- Először is tudunk magunkra vigyázni, másodszor Regivel leszünk, aki ismeri a várost mivel ott lakik, a harmadik igen normális vagyok és egy a ráadás már nem vagyok kislány! Na, anyu ne izélj már! Nem lesz semmi baj!

- Jól van, elengedlek, de hívsz, ha leszálltál a buszról és felszállsz rá. A másik meg te fizeted az utat, én ugyan nem!

- Jól van nem is kell majd megyek apához. – csapja be az ajtót Kira. De azért köszi, szeretlek. – dugja ki a fejét újra a boldogságtól mosolyogva.

Eközben Gináéknál:

Gina épp a kádban áztatja magát és készül az esti bulira, amire Kirával megy és az osztálytársaival. Amikor a telefonja SMS-t jelzett. Megnézi és látja, hogy Regitől kapott egy üzenetet, hogy mikor mehetnek Békéscsabára. Szépen lassan befejezi a fürdést, betekeri a haját egy törülközőbe és elindul megkeresni az anyját, hogy engedélyt kérjen.

- Anyaaa!

- Mondjad?!

- Tudod meséltem neked Regiről, és most meg van a lehetőség arra, hogy tudjunk találkozni. Július harmadikán Békéscsabán.

- Nem mehetsz el!

- De most anya mér?

- Mert csak.

- De anya, nem egyedül mennék, Kira is jönne velem.

- Te és Kira akartok egy ismeretlen városba menni?

- Igen anya, de nem csak ketten lennénk. Szóval mehetek?

- Sokba fog ez neked kerülni, kislányom.

- Köszi anyu! – mondja nagy mosollyal Gina és elindul vissza a fürdőbe, hogy befejezze a készülődést a bulira.

Pá órával később a két lány teljes puccparádéban mennek a buli helyszínére, ahol az osztálytársaik már nagyon várják őket. Bulit úgy kezdik, hogy a srácok vesznek sört, amit a fiúk, lányok egyaránt isznak. Utána a lányok átváltanak nőiesebb alkoholra. Isznak likőröket és cherryvel kevert italokat. Mikor más mindenkiben van egy kis pia, hajnali háromig letáncolják a lábukat és a banda nagy része, köztük Kira és Gina is, elindulnak hazafelé. A lányok a kisutcákban mezítláb mennek hazafelé énekelve, segget rázva, pedig

már annak a kis piának is, amit ittak, elmúlt a hatása. Mire a lányok hazaértek már csak ágyba dőlni volt erejük.

Életünk rejtelmei

1.

Píííííííí, pííííííí, pííííííí, píííííííí, pííííííííí….

- Halló?

- Szia Regi!

- Lányok?

- Nem, fiúk!

- Áh, helló csajok!

- Áh, helló Regi!

- Hogy vagy?

- Jól vagyok. Joghurt országban érzem magam! És ti?

- Megvagyunk!

- Mert?

- Mert Oli meg én a Tesco-ban vagyunk a joghurtok között.

- Ki az az Oli?

- Oli a bátyám, nem meséltem még róla?Oli, az én idióta, nagyon hülye bátyám!

- Hé, én is itt vagyok.

- Tudom, azért mondom.

- Ez ő volt?

- Igen, Ő. Mi van, tán bejön?

- Persze, most hallottuk először a hangját, már is bele vagyunk szerelmesedve.

- Akkor tervezem az esküvőt.

- Kinek az esküvője lesz?

- A tied meg a Gináé.

- Ki az a Gina?

- Köszi Regi, de nincs szükségem arra, hogy vőlegényt szerezz nekem.

- Ugye sárga lesz minden?

- Hát persze, Kira, de azért egy kis kéket és rózsaszínt is vigyünk bele!

- Befejeztétek?

- Igen, a kéket szeretem.

- Ne röhögj, tudod milyen veszélyes két ilyen nő társaságában lenni?

- Tudom, az egyik állandóan rajtam csüng.

- Na, jól van, tűnjél innen, nem téged hívtak.

- De azért még beszélünk majd a meghívók ügyében.

- Kira, fogd már be!

- Na, jól van, én a ruháknál leszek.

- Jó, csak ne most próbáld fel az összeset.

- He-he, nagyon vicces.

- Azért hívtunk, hogy akkor mikor menjünk hozzád?

- De most ne az esküvőre gondolj.

- Gyertek július elején, ha nektek úgy jó?

- Szerintem menni fog, ugye Gina?

- Ja-ja. Jó és mi lesz a program, tudjam, milyen ruhát vegyek fel?

- Nem engedem, hogy egy tonna ruhát pakolj egy napra.

- Ahj, jól van na, hagyjál már, én felkészülök mindenre.

- Jól van lányok, fejezzétek be!

- Bocsi!

- Na, de akkor, mit fogunk csinálni?

- Én és Regi az esküvőt tervezzük, te meg Oli pedig, majd ellesztek Oli szobájában.

- Persze. Álmodban aranyom!

- Úgy hallom, jó kis téma lesz köztetek Oli.

- Ahj, Regi. Ne kezd te is. Kérlek!

- Oké. Nem szóltam, de akkor mit akartok csinálni Békéscsabán?

- Hát, Veled lenni.

- Jó, de azon kívül?

- Plázázni!!!!!!!!!!!

- Jaj, ne, már megint a pláza. Mindig ide lyukadunk ki?!

- Jaj, ne csináld már, csak három havonta egyszer rángatlak el!

- Ja, de eléggé kikészülök a sok hülyeségtől és épp hogy észhez tértem már megyünk is újra!

- Még hogy én fárasztalak le? Na, jól van már! Nem tom ki tud locsogni órákat, meg a semmin röhögni úgy, hogy a padlót veri kínjában, szóval ne most beszéljük meg ki a fárasztóbb kettőnk közül.

- Hát, csajok nem vagytok teljesen normálisak.

- Evvel eddig is tisztában voltunk.

- Bocsi csajok, de mennem kell. Oli elmerült a ruhák tengerében.

- Oksa persze, mentsd ki nyugodtan.

- Majd beszélünk akkor! Nagyon szeretlek titeket csajok.

- Okés, mink is imádunk nagyon, nagyon.

- Csáó Regi!

- Ginaaaaaaaaaaaaaa!! Már megint nem vasaltál ki???

- Nem, de most nem is fogok, itt van Kira!

- Szia Kira, hogy vagy?

- Csókolom, köszönöm, szépen jól. És ön?

- Köszönöm, én is. Na hagylak titeket, de Gina aztán vasalj ki!

- Oké anya, szia. Húh ez a nőszemély sose hagy békén.

- Ismerős! Amúgy, elengednek Regihez?

- Nem tom. Még nem kérdeztem meg. Meg amúgy is könyörgök egy kicsit és kész.

- Ja, mintha a szülőknél csak ennyi lenne.

- Ennyi igen, vagyis remélem.

A két lány fél éve ismerte meg Regit. Mind a két lány arra az őrültségre vetemedett, hogy blogot írjanak, és ennek kapcsán beszéltek először Regivel, aki ugyancsak blogot ír. Azóta Regi minden nap végig nézi, ahogy a két lánynyak állandóan szófosása van MSN-en. A három lány elválaszthatatlan barátnő lett a sors kezének köszönhetően. Most épp azt tervezgeti Gina és Kira hogy meglátogatják Regit Békéscsabán.

A két lány egy éve ismeri egymást. Úgy találkoztak, hogy egy gimnáziumba iratkoztak be. Két tizenöt éves lány elveszve a szegedi fergetegben. Teljesen kiegészítik egymás világát. Lassanként úgy összenőnek mint a testvérek. Ahhoz képest hogy csak egy éve ismerik egymást,olyan mintha már születésük óta együtt lennének. Ez a nyár gyökeresen megváltoztatja mindkét lány életét. Olyan élményekben lesz részük, amiket eddig még álmodni se mertek volna…

Eközben Regiéknél:

- Na, végre, hogy meg vagy!

- Nem én voltam az, aki fél órát beszélt telefonon.

- Nem is volt félóra csak tíz perc, de mit csináljak, ha szófosásuk van?!

- Honnan ismered őket?

- Ők is írnak blogot, akárcsak én é s így megismertük egymást., MSN-en szoktunk órákat beszélgetni. Imádom ezt a két csajt.

- Ahogy hallottam ők is imádnak téged. De nem tom felfogni, hogy barátkozatok így össze.

- Hát egyszerűen, ehhez tehetség kell.

- El ne szállj a földtől, hugi.

- Mintha te nem lebegnél. Na, de haladjunk, el kell kezdeni az esküvői előkészületeket!

- Jaj, még mindig itt tartunk? Nem is ismerem a csajszit.

- Hát, épp itt az ideje akkor.

- Na, jó inkább hagyjuk!

1 héttel később

- Kira gyere már, ne kéresd magad!

- Nem akarok bemenni a százhuszonhatodik boltba, teljesen lejártam már a lábam.

- Ez nem is a százhuszonhatodik, hanem csak a tízedik. Na, de Kira, lécci, lécci!

- Mond istenem, miért vagyok ilyen jó? Na, jó menjünk.

- Köszönöm! – ugrik barátnője nyakába Gina, miközben agyonszeretgeti a leányzót.

- Húh, végeztem, mehetünk kajálni.

- Erre vártam egész nap.

- Te állandóan csak enni akarsz.

- Mintha te nem tömnéd a fejed minden pillanatban.

- Még jó, hogy nem vagyunk hízós fajták, mert szerintem már akkor gurulva közlekednénk, amennyit bírunk enni! Mit fogunk zabálni?

- Mindent, mindennel, csak bírják győzni a kajaadagolást számunkra.

- De van nálunk annyi pénz?

- Hát, ha nincs, akkor keresünk egy pénz automatát és kifosszuk, és meg is oldottuk a problémát.

- Jó, de ha jön a rendőrség én futok.

- Hahaha, én meg majd a sarkadban loholok a sok lóvéval!

- Na, de arra már nincs idő addigra kifogok pusztulni, szóval együnk valamit és húzunk haza.

- Na, jó gyerünk.

- Hé, Béla, iszunk egy felest?

- Jó, de csak jéggel!

- Kár, hogy tizenöt évesek vagyunk.

- Szóljunk annak a pár nagyon cuki, nagyon cula srácnak, hogy vegyenek nekünk piát, úgy is már egy órája csak minket lesnek! – bök a fejével Kira négy fiú felé, akik a sarokból figyelik a lányokat.

Kira ebben a percben felállt, elindult a tálcájával és az ügyetlenségéhez híven elejtette a tálcát, amire Gina röhögve elindult barátnője segítségére, de vele egy időben a négy srác is elindult a lányok felé.

- Jaj, Gizmó, már megint hoztad a formád.

- Ne szóljál be Cukorfalat!

- Segíthetünk valamit? – kérdezte az egyik nagyon cuki nagyon cula.

- Nem szükséges, nálunk ez már megszokás! – röhög Gina a vörösödő Kirára nézve.

- Fogd be! – sziszegi Kira.

- Biztos ne segítsünk?! – kérdi a rózsaszín hajú.

- Ha már ennyire segíteni akarsz, vidd vissza a tálcám! – néz fel Gina a szőkére. (Mivel a négy fiú közül hárman ránézésre is meghaladták a két méter magaságot.) – Nehogy Gizmónak, megint tálca dobálhatnéka támadjon.

- Hogy ha így folytatod felég fog repülni.

- Úúúú, nagyon félek.

A négy srác már szakad a röhögéstől a két lány nem mindennapi vitáján! Gina felrántja barátnőjét a földről, de akkora lendülettel teszi, hogy Kira a rózsaszín hajú srác karjaiba esik.

- Ó, bocs, nem volt szándékos!

- Semmi baj! Még jó, hogy itt álltam! – állítja talpra Kirát.

Ekkor a szőke elveszi a tálcát Ginától és visszaviszi a pultra.

- Ó, köszönöm! – lepődik meg Gina – Pedig nem gondoltam komolyan, hogy visszavidd.

- Semmiség! Nem volt megerőltető!

- Amúgy… hát… ööö… na, mond te…

- Nem… te mondd!

- Szóval, meghívhatunk titeket valamire? – lép előre a kék hajú, a szőke és rózsaszín fejűtől átvéve a kormányt.

Először a két lány összenéz, és egyszerre szomorodnak el.

- Bocsi srácok, de van egy kis dolgunk, de majd legközelebb! – válaszol Gina, mire a fiúkról egyszerre olvad le a hatalmas vigyor.

- Köszi a segítséget, nagyon rendes volt tőletek! Nagyon remélem, hogy még találkozunk! – nyomja meg a nagyont Kira, miközben a rózsaszín hajú srácra mosolyog.

- De miért kell menetek? - jön a kétségbe esett kérdés a szőkétől.

- Mert fontos telefonhívást várunk az egyik barátnőnktől.

- Ühm, hát jól van.

- Remélem, még összefutunk – mondja Gina elsősorban a szőkének.

- Én is remélem.

- Sziasztok!

- Csáó!

- Sziasztok!

Köszön el Gina, miközben összeszedi a rengeteg ruhásszatyrot és húzza magával Kirát, aki még mindig a rózsaszín hajú sráccal szemez.

Még mielőtt eltűnnének, a lányok egyszer visszanéznek és látják, hogy a négy fiú még mindig ott áll és a lányok távolod alakját figyelik. A lányok összenéznek, elnevetik magukat, intenek, és eltűnnek a srácok elől.

Öt perc múlva már hazafelé tartanak, mind a kettő a gondolataiba mélyedve.