Életünk rejtelmei

1.

Píííííííí, pííííííí, pííííííí, píííííííí, pííííííííí….

- Halló?

- Szia Regi!

- Lányok?

- Nem, fiúk!

- Áh, helló csajok!

- Áh, helló Regi!

- Hogy vagy?

- Jól vagyok. Joghurt országban érzem magam! És ti?

- Megvagyunk!

- Mert?

- Mert Oli meg én a Tesco-ban vagyunk a joghurtok között.

- Ki az az Oli?

- Oli a bátyám, nem meséltem még róla?Oli, az én idióta, nagyon hülye bátyám!

- Hé, én is itt vagyok.

- Tudom, azért mondom.

- Ez ő volt?

- Igen, Ő. Mi van, tán bejön?

- Persze, most hallottuk először a hangját, már is bele vagyunk szerelmesedve.

- Akkor tervezem az esküvőt.

- Kinek az esküvője lesz?

- A tied meg a Gináé.

- Ki az a Gina?

- Köszi Regi, de nincs szükségem arra, hogy vőlegényt szerezz nekem.

- Ugye sárga lesz minden?

- Hát persze, Kira, de azért egy kis kéket és rózsaszínt is vigyünk bele!

- Befejeztétek?

- Igen, a kéket szeretem.

- Ne röhögj, tudod milyen veszélyes két ilyen nő társaságában lenni?

- Tudom, az egyik állandóan rajtam csüng.

- Na, jól van, tűnjél innen, nem téged hívtak.

- De azért még beszélünk majd a meghívók ügyében.

- Kira, fogd már be!

- Na, jól van, én a ruháknál leszek.

- Jó, csak ne most próbáld fel az összeset.

- He-he, nagyon vicces.

- Azért hívtunk, hogy akkor mikor menjünk hozzád?

- De most ne az esküvőre gondolj.

- Gyertek július elején, ha nektek úgy jó?

- Szerintem menni fog, ugye Gina?

- Ja-ja. Jó és mi lesz a program, tudjam, milyen ruhát vegyek fel?

- Nem engedem, hogy egy tonna ruhát pakolj egy napra.

- Ahj, jól van na, hagyjál már, én felkészülök mindenre.

- Jól van lányok, fejezzétek be!

- Bocsi!

- Na, de akkor, mit fogunk csinálni?

- Én és Regi az esküvőt tervezzük, te meg Oli pedig, majd ellesztek Oli szobájában.

- Persze. Álmodban aranyom!

- Úgy hallom, jó kis téma lesz köztetek Oli.

- Ahj, Regi. Ne kezd te is. Kérlek!

- Oké. Nem szóltam, de akkor mit akartok csinálni Békéscsabán?

- Hát, Veled lenni.

- Jó, de azon kívül?

- Plázázni!!!!!!!!!!!

- Jaj, ne, már megint a pláza. Mindig ide lyukadunk ki?!

- Jaj, ne csináld már, csak három havonta egyszer rángatlak el!

- Ja, de eléggé kikészülök a sok hülyeségtől és épp hogy észhez tértem már megyünk is újra!

- Még hogy én fárasztalak le? Na, jól van már! Nem tom ki tud locsogni órákat, meg a semmin röhögni úgy, hogy a padlót veri kínjában, szóval ne most beszéljük meg ki a fárasztóbb kettőnk közül.

- Hát, csajok nem vagytok teljesen normálisak.

- Evvel eddig is tisztában voltunk.

- Bocsi csajok, de mennem kell. Oli elmerült a ruhák tengerében.

- Oksa persze, mentsd ki nyugodtan.

- Majd beszélünk akkor! Nagyon szeretlek titeket csajok.

- Okés, mink is imádunk nagyon, nagyon.

- Csáó Regi!

- Ginaaaaaaaaaaaaaa!! Már megint nem vasaltál ki???

- Nem, de most nem is fogok, itt van Kira!

- Szia Kira, hogy vagy?

- Csókolom, köszönöm, szépen jól. És ön?

- Köszönöm, én is. Na hagylak titeket, de Gina aztán vasalj ki!

- Oké anya, szia. Húh ez a nőszemély sose hagy békén.

- Ismerős! Amúgy, elengednek Regihez?

- Nem tom. Még nem kérdeztem meg. Meg amúgy is könyörgök egy kicsit és kész.

- Ja, mintha a szülőknél csak ennyi lenne.

- Ennyi igen, vagyis remélem.

A két lány fél éve ismerte meg Regit. Mind a két lány arra az őrültségre vetemedett, hogy blogot írjanak, és ennek kapcsán beszéltek először Regivel, aki ugyancsak blogot ír. Azóta Regi minden nap végig nézi, ahogy a két lánynyak állandóan szófosása van MSN-en. A három lány elválaszthatatlan barátnő lett a sors kezének köszönhetően. Most épp azt tervezgeti Gina és Kira hogy meglátogatják Regit Békéscsabán.

A két lány egy éve ismeri egymást. Úgy találkoztak, hogy egy gimnáziumba iratkoztak be. Két tizenöt éves lány elveszve a szegedi fergetegben. Teljesen kiegészítik egymás világát. Lassanként úgy összenőnek mint a testvérek. Ahhoz képest hogy csak egy éve ismerik egymást,olyan mintha már születésük óta együtt lennének. Ez a nyár gyökeresen megváltoztatja mindkét lány életét. Olyan élményekben lesz részük, amiket eddig még álmodni se mertek volna…

Eközben Regiéknél:

- Na, végre, hogy meg vagy!

- Nem én voltam az, aki fél órát beszélt telefonon.

- Nem is volt félóra csak tíz perc, de mit csináljak, ha szófosásuk van?!

- Honnan ismered őket?

- Ők is írnak blogot, akárcsak én é s így megismertük egymást., MSN-en szoktunk órákat beszélgetni. Imádom ezt a két csajt.

- Ahogy hallottam ők is imádnak téged. De nem tom felfogni, hogy barátkozatok így össze.

- Hát egyszerűen, ehhez tehetség kell.

- El ne szállj a földtől, hugi.

- Mintha te nem lebegnél. Na, de haladjunk, el kell kezdeni az esküvői előkészületeket!

- Jaj, még mindig itt tartunk? Nem is ismerem a csajszit.

- Hát, épp itt az ideje akkor.

- Na, jó inkább hagyjuk!

1 héttel később

- Kira gyere már, ne kéresd magad!

- Nem akarok bemenni a százhuszonhatodik boltba, teljesen lejártam már a lábam.

- Ez nem is a százhuszonhatodik, hanem csak a tízedik. Na, de Kira, lécci, lécci!

- Mond istenem, miért vagyok ilyen jó? Na, jó menjünk.

- Köszönöm! – ugrik barátnője nyakába Gina, miközben agyonszeretgeti a leányzót.

- Húh, végeztem, mehetünk kajálni.

- Erre vártam egész nap.

- Te állandóan csak enni akarsz.

- Mintha te nem tömnéd a fejed minden pillanatban.

- Még jó, hogy nem vagyunk hízós fajták, mert szerintem már akkor gurulva közlekednénk, amennyit bírunk enni! Mit fogunk zabálni?

- Mindent, mindennel, csak bírják győzni a kajaadagolást számunkra.

- De van nálunk annyi pénz?

- Hát, ha nincs, akkor keresünk egy pénz automatát és kifosszuk, és meg is oldottuk a problémát.

- Jó, de ha jön a rendőrség én futok.

- Hahaha, én meg majd a sarkadban loholok a sok lóvéval!

- Na, de arra már nincs idő addigra kifogok pusztulni, szóval együnk valamit és húzunk haza.

- Na, jó gyerünk.

- Hé, Béla, iszunk egy felest?

- Jó, de csak jéggel!

- Kár, hogy tizenöt évesek vagyunk.

- Szóljunk annak a pár nagyon cuki, nagyon cula srácnak, hogy vegyenek nekünk piát, úgy is már egy órája csak minket lesnek! – bök a fejével Kira négy fiú felé, akik a sarokból figyelik a lányokat.

Kira ebben a percben felállt, elindult a tálcájával és az ügyetlenségéhez híven elejtette a tálcát, amire Gina röhögve elindult barátnője segítségére, de vele egy időben a négy srác is elindult a lányok felé.

- Jaj, Gizmó, már megint hoztad a formád.

- Ne szóljál be Cukorfalat!

- Segíthetünk valamit? – kérdezte az egyik nagyon cuki nagyon cula.

- Nem szükséges, nálunk ez már megszokás! – röhög Gina a vörösödő Kirára nézve.

- Fogd be! – sziszegi Kira.

- Biztos ne segítsünk?! – kérdi a rózsaszín hajú.

- Ha már ennyire segíteni akarsz, vidd vissza a tálcám! – néz fel Gina a szőkére. (Mivel a négy fiú közül hárman ránézésre is meghaladták a két méter magaságot.) – Nehogy Gizmónak, megint tálca dobálhatnéka támadjon.

- Hogy ha így folytatod felég fog repülni.

- Úúúú, nagyon félek.

A négy srác már szakad a röhögéstől a két lány nem mindennapi vitáján! Gina felrántja barátnőjét a földről, de akkora lendülettel teszi, hogy Kira a rózsaszín hajú srác karjaiba esik.

- Ó, bocs, nem volt szándékos!

- Semmi baj! Még jó, hogy itt álltam! – állítja talpra Kirát.

Ekkor a szőke elveszi a tálcát Ginától és visszaviszi a pultra.

- Ó, köszönöm! – lepődik meg Gina – Pedig nem gondoltam komolyan, hogy visszavidd.

- Semmiség! Nem volt megerőltető!

- Amúgy… hát… ööö… na, mond te…

- Nem… te mondd!

- Szóval, meghívhatunk titeket valamire? – lép előre a kék hajú, a szőke és rózsaszín fejűtől átvéve a kormányt.

Először a két lány összenéz, és egyszerre szomorodnak el.

- Bocsi srácok, de van egy kis dolgunk, de majd legközelebb! – válaszol Gina, mire a fiúkról egyszerre olvad le a hatalmas vigyor.

- Köszi a segítséget, nagyon rendes volt tőletek! Nagyon remélem, hogy még találkozunk! – nyomja meg a nagyont Kira, miközben a rózsaszín hajú srácra mosolyog.

- De miért kell menetek? - jön a kétségbe esett kérdés a szőkétől.

- Mert fontos telefonhívást várunk az egyik barátnőnktől.

- Ühm, hát jól van.

- Remélem, még összefutunk – mondja Gina elsősorban a szőkének.

- Én is remélem.

- Sziasztok!

- Csáó!

- Sziasztok!

Köszön el Gina, miközben összeszedi a rengeteg ruhásszatyrot és húzza magával Kirát, aki még mindig a rózsaszín hajú sráccal szemez.

Még mielőtt eltűnnének, a lányok egyszer visszanéznek és látják, hogy a négy fiú még mindig ott áll és a lányok távolod alakját figyelik. A lányok összenéznek, elnevetik magukat, intenek, és eltűnnek a srácok elől.

Öt perc múlva már hazafelé tartanak, mind a kettő a gondolataiba mélyedve.